<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>We will</provider_name><provider_url>https://wewill.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Fanni Nagy Szakál</author_name><author_url>https://wewill.cafeblog.hu/author/nszfannigmail-com/</author_url><title>Pánik</title><html>&lt;p&gt;Munkahely, határidő, őrültek háza, ez is tegnapra kell, az miért nincs már kész?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;20 perc múlva prezentáció, ez FONTOS, meg kell nyerni! Szükségem van egy kis időre, hogy felkészüljek, ráhangolódjak, és a legjobb formámat nyújtsam. De erre most nincs idő, most sincs idő, sosincs idő. Így marad a kapkodás, laptop bevágva a táskámba, rohanás a kedvenc ügyfelemhez. Mert tényleg ő a kedvenc,  ez egy igazi Love projekt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jesszus, ki ez a sok ember, nem úgy volt, hogy csak hárman leszünk? Nyugiii, meg tudom csinálni, én írtam, nem izgulok, menni fog - nyugtatom magam. Nagyon kéne egy pálinka. Hová üljek, itt nem látom a kivetítőt, nyugiii, legrosszabb esetben majd felolvasom a slide-okat, már nem is emlékszem mi van rajtuk, 1 hete készítettem. Folyik rólam a víz, tényleg a világoskék ing van rajtam, a derekamig leizzadtam. Elsüllyedek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Többre nem emlékszem. Azt hiszem 3 oldalig jutottam, amikor is egy elegáns mozdulattal átadtam a szót a főnökömnek, aki akkor látta először a prezit, és hatalmas sikerrel előadta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Megnyertük a munkát, de nem rajtam múlt. Pedig ÉN akartam megnyerni! Az enyém volt, és most osztoznom kellett rajta...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azóta a világ összes prezentációs könyvét elolvastam, sokat gyakoroltam és tényleg sokat fejlődtem. Mert le AKARTAM győzni a félelmemet, és mert egy &lt;strong&gt;támogató közösségben&lt;/strong&gt; mindez sokkal könnyebb. Ezek lennénk mi, a WE WILL!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>